By Admin
Amikor végigsimítod az ujjaidat egy kárpit bonyolult, történetmesélő jelenetein, vagy megérzed a brokát kárpit megemelt, kidolgozott mintáit, a jacquard szövés művészetét tapasztalod meg. Ellentétben az egyszerű pamut poplin vagy az alap szatén egységes szerkezetével, Jacquard szövet összetett, gyakran képi kialakításukkal különböztetik meg, amelyeket közvetlenül magába a szövetbe szőnek. A fő különbség nem a felhasznált anyagokban rejlik, hanem a forradalmi gépezetben és a vetemedés-szabályozás alapelvében, amely lehetővé teszi az ilyen lenyűgöző komplexitást.
Minden szőtt textília szövőszéken jön létre két szál összefonásával: a vetemedik (a függőleges szálakat feszesen tartják a szövőszéken) és a vetülék (a vízszintes szálak oda-vissza mozognak a láncon keresztül).
A mintát az határozza meg, hogy a láncfonalakat hogyan emelik fel vagy süllyesztik le, hogy létrehozzanak egy nyílást, az úgynevezett a fészer , hogy a vetülék áthaladjon. A láncfonalak emelésének sorrendje határozza meg a szövés alapvető szerkezetét.
Ezeknél az alapszövéseknél a szövőszék csoportosan irányítja a láncfonalakat. A rendszer feszegeti (az egyes láncfonalakat tartó huzalok közepén szemmel) csatlakozik tengelyek (vagy hevederek). Amikor egy tengelyt felemelünk, az egyszerre felemeli az összes sövényt – és így az összes láncfonalat –, amelyek hozzá vannak kapcsolva. Egy egyszerű sima szövéshez csak két szár szükséges; egy összetett twillhez nyolc vagy több is lehet.
A korlátozás egyértelmű: ezzel a „tengelyszövő” rendszerrel a tervezés ismétlődő és geometrikus. Nem szőhet részletes képet egy virágról vagy egy portréról, mert nem tudja az egyes láncfonalakat önállóan irányítani. Ez az a gát, amelyet a Jacquard-mechanizmus összetört.
A Jacquard szövőszék, amelyet francia feltalálójáról, Joseph Marie Jacquardról neveztek el, aki 1804-ben tökéletesítette, óriási ugrás volt a textiltechnológiában. Legfontosabb újítása egy különálló tartozék kifejlesztése volt, amely a szövőszék tetején helyezkedett el, és minden egyes láncfonalat függetlenül vezérelhetett.
Ezt lyukkártya-rendszerrel érték el.
Lényegében, míg a szokásos szövőszék egy egyszerű akkordot játszik (egy egész szálat felemel), a Jacquard szövőszék virtuóz zongorista, összetett dallamot játszik le az egyes billentyűk (láncfonalak) precíz megütésével.
Ez az alapvető különbség a szövési folyamatban a kész szövet több különböző jellemzőjében nyilvánul meg.
1. A minta integrálása:
2. Tervezés összetettsége és léptéke:
3. Szövet szerkezete és tömege:
Bár az elv változatlan, a technológia drámai fejlődésen ment keresztül. A több ezer papírlyukkártya létrehozásának és láncolásának munkaigényes folyamatát számítógéppel segített tervezési (CAD) rendszerek és elektronikus Jacquard gépek váltották fel.
Manapság egy tervező mintát hoz létre egy számítógépen, amely azután digitális utasításokat küld közvetlenül a Jacquard szövőszék vezérlőinek. Ez gyorsabbá, pontosabbá és hozzáférhetőbbé tette a folyamatot, ami még bonyolultabb tervezést és gyors prototípuskészítést tesz lehetővé. A Jacquard lelkét – az egyéni vetemedés-szabályozást – ma már mikroprocesszorok hajtják lyukpapír helyett, de a lélegzetelállító eredmények Jacquard 19. századi találmányának közvetlen örökségei.
Összefoglalva, a jacquard szövet nem egyszerűen „díszített minta”. Ez egy alapvetően eltérő és kifinomultabb szövési technológia terméke. A Jacquard és a hagyományos szövetek közötti különbség a zenekar szakaszonkénti irányítása és az egyes zenészek egyéni irányítása között van. Ez az egyéni vezérlési képesség olyan mélységű művészi kifejezést és szerkezeti komplexitást tesz lehetővé a szövetben, amely egyszerűen elérhetetlen egy szabványos szövőszéken. Ha Jacquard textilt választ, akkor a szövött történelem egy darabját választja, ahol minden szálat aprólékosan elhelyeztek, hogy egy összefüggő és tartós műalkotást hozzon létre.
+86-18262539999 (Meng Lin)